az átlós módszer annak elemzéséből származik, hogy a művészek intuitív módon hogyan találják meg a részleteket egy kompozícióban, és felhasználható ilyen elemzésekhez. Westhoff felfedezte, hogy a kép sarkaitól 45 fokos szögű vonalak rajzolásával megtudhatja, hogy a művész (szándékosan vagy öntudatlanul) mely részleteket kívánja hangsúlyozni. A művészek és a fotósok intuitív módon helyezik el az érdeklődési területeket egy kompozícióban. A DM segíthet annak meghatározásában, hogy a művész mely részleteket kívánja hangsúlyozni. Westhoff kutatásai azt eredményezték, hogy Rembrandt festményeinek és rézkarcainak fontos részleteit, mint például a szemeket, a kezeket vagy a segédeszközöket, pontosan az átlókra helyezték.
fotók vagy műalkotások készítése során nagyon nehéz tudatosan pontosan az átlókra helyezni a figyelempontokat, de ezt az utómunkálatok során útmutatások segítségével lehet megtenni. Például a DM alkalmazható a kép tárgyának tovább mozgatására egy sarokba.
A DM csak olyan képeken alkalmazható, ahol bizonyos részleteket hangsúlyozni vagy eltúlozni kell, például egy portré, amelyben egy adott testrész külön figyelmet érdemel a néző részéről, vagy egy termék reklámozására szolgáló fénykép. A tájképek és az építészet fényképei általában a kompozíció egészére támaszkodnak, vagy a felezővonalaktól eltérő vonalakkal határozzák meg a kompozíciót, például a horizontot. A DM csak akkor alkalmazható, ha a kép olyan részleteket tartalmaz, mint például személyek, (önálló) fák vagy épületek.